2014. április 9., szerda

Epres-mákos

Gondolomnyi lisztecskét megszórok egy kanál cukorral, egy csipet sóval és egy kávéskanálnyi sütőporral. Egy egész (de azért a héjából kifirdított!) tojással, és egy fél bögre tejjel összegyúrom. Kilisztezett deszkán kb. háromegészkéttized milliméter vékonyra kinyújtom, és a tetején szétterítem a tölteléket. A főzött töltelék tetején egy kb. fél centiméter vastag eperdzsem réteget képezek oly módon, hogy előbb ráhalmozom, majd gondosan, és egyenletesen szétterítem. Ezt az egész miskuranciát felcsavarom akár egy beiglit, kiszurkálom a tetejét villával, hogy a keletkező gőzök könnyen távozhassanak alkotásomból anélkül, hogy szétvetnék azt, sütőpapírral bélelt tepsiben előmelegített sütőbe tolom. De előbb megkenem a tetejét egy felvert tojással (Ecset segítségével persze. Naná, hogy nem a tojást húzogatom rajta oda-vissza!)150 fokon hagyom 20 percig, majd felemelem a hőmérsékletet (na jó: felcsavarom) 200 fokra és még 8 percig sütöm. Akkor kész, amikor a teteje őzbarna. (Igen ŐZ! Menj ki az állatkertbe ha nem láttál még őzet!) Miután visszajöttél tedd ki rácsra kihűlni. Melegen ne próbálkozz a szeletelésével, mert úgysem fog sikerülni! 
Látod? Ilyen ronda lesz, ha melegen torkoskodsz!
Én mondtam!

Töltelék:
darált mandula, őrölt mák, mazsola, porcukor. 
Ezeket egy kevéske tejjel sűrűre főzöm állandó kevergetés mellett. Vagy alatt. Mindegy.

A végeredmény úgy néz ki mint a beigli. Vagy úgy mint a keltkalács. Pedig egyik sem!
Ez az EPRESMÁKOS!
Egyé! (az megnyugtat)

Krumplis Fusilli

Gyermekkorom egyik kedvence alapján ma egy tésztaételt készítettem magamnak. Igazából ez egy egyszerű krumplistészta, csak nem saját gyúrású házitésztából, hanem Suma féle előre elkészített bronzosan szárított durumliszt alapú (organic) száraztésztából készült. Előszöris egy serpenyőben kevés olajon apróra vágott vöröshagymát dinszteltem. Közben egy fazékban főtt a tészta, s egy pici láboskában pedig az apróra vagdosott egyszem burgonya forrdogált lassan sós vízben. Mire mindezt leírtam, a hagyma megpuhult, és kissé meg is pirult. Őröltpaprikát, sót, borsot adtam hozzá. Rászűrtem a főttburgonyát, (kb öt perc alatt megpuhult, olyan apróra vágtam) majd egy krumplinyomóval pépesítettem. A kifőtt fusillit hozzákevertem, és egy tányérra halmoztam. Tulajdonképpen az az igazi, amikor az ember tésztát gyúr, azt kinyújtja, kicsit hagyja szikkadni, majd módszeresen egyformára vagdossa. Az a tészta egy perc alatt fő meg, és soha egyetlen száraztészta a nyomába sem jöhet! Viszont ennek a fusillinek is van egy hatalmas előnye!  (azonkívül persze, hogy nem kell gyúrni) Az önmagába csavarodó tésztaforma azt eredményezi, hogy óriási felületen érintkezik a masszával, így sokkal többet fel is vesz abból. Emiatt az ízhatása sokkal intenzívebbé válik, ami egyáltalán nem válik hátrányára. Annyira nem, hogy míg eredetileg fotózás után meg akartam írni ezt a kis élményemet, egyszerűen nem hagyott békén a tészta látványa, és illata, így nekiültem jóízűen befalatoztam, s csak telehassal álltam (ültem) neki az irkafirkának.

Lekvároskenyér

Azt a kis lisztet, sót, vizet összekevered a megfuttatott élesztővel, ahogy már annyian, és annyiszor leírtuk azt. Aztán megkeleszted, és kisütöd. De úgy időzítsd, hogy amikor elkészül, éppen jóllakott legyél, különben nem fogod megállni, hogy melegen be ne fald...
Aztán amikor kihül, lesz egy szép cipód. Nos ha megéhezel, ebből vágj apró szeletkéket, kend meg egy kis eperdzsemmel, csinálj róla egy képet a telefonoddal, oszd is meg azonnal, azután fogyaszd el egészséggel! Egy jó bögre tejeskávéval maga a menyország!