Sülve-főve

Ma egy olyan ételt készítettem, amit sütve, illetve főve egyaránt ajánlok mindenkinek.

A neve: Mákos batyu ill. mákos gombóc.

1.- Gyúrtam egy egyszerű kelttésztát. Kinyújtottam, négyzetekre vágtam, és máktöltelékkel töltöttem. Négy sarkát összenyomtam, lisztezett tepsibe raktam, megkentem felvert egész tojással. Közepesen meleg sütőben kisütöttem. 

2.- Ugyanezt a négyzetes tésztát gombóccá gyúrtam, és lobogó bő vízben kifőztem. Fahéjas prézlibe forgattam, porcukorral, és tejföllel tálaltam.

Nyamm!

Tészta:

liszt, olvasztott margarin, cukor, vaniliás cukor, cukros tejben felfuttatott élesztő, csipet só, egy egész tojás.

Töltelék:

Tejet forraltam, abba szórtam az őrölt mákot, egy vaníliás cukrot, egy citrom reszelt héját, cukrot, és apróra vágott kandírozott narancshéjat. Felfőztem, és pihentettem.

Ugyanaz a tészta, ugyanaz a töltelék, és két teljesen más étel.

Jó étvágyat!

Huncutka?

Tue, 24 Jan 2012 11:39:10 +0000

8110743

Kiürült a tegnapi pogácsástál. Nagyon szomorú látvány így üresen. Na nem ettem meg egy nap alatt, de egy nagycsomót lefagyasztottam belőle szebb napokra. Ügyesen kiolvasztva pont olyan lesz mint frissen. Szóval sütni kellene bele valamit. És akkor eszembe jutott a:
HUNCUTKA
Mifelénk így nevezik azt a linzerkarikát aminek a közepén lyuk van, és rá van ragasztva kajszilekvárral egy "lyukatlan" karikára. Egyszerű, és gyors.
Csak liszt kell hozzá kb 35 dkg., meg margarin 25 dkg., aztán kb. 20 dkg porcukor, két tyúktojás sárgája, egy citrom héja, egy sütőpor, és egy vaniliáscukor.
Ezeket mind jól kutyuld össze, (ezt összemorzsolásnak hívják a profik) pihentesd egy órán át a hűtőben, nyújtsd ki úgy félcenti vékonyra, szaggasd ki linzerkiszúróval, (üvegpohár is jó, ha nincs benne pia) kikent, lisztezett sütőlapra helyezed (csak érdekességnek említem meg, hogy csak vízzel nedvesítem a sütőlapot a lisztezés előtt, s így nem sül oda az alja ha véletlenül tíz-tizenöt perc múlva elfelejtenéd kivenni abból a 150 fokos sütőből) és jól kiszárítod a sütőben. Lehet már előre is lekvározni, de az igazi az, ha friss melegen ragasztod össze a sütiket. Nem csak a sárgabarack lekvár jó, de az ragaszt legjobban. Aztán a lyukba lehet egy kis meggylekvárt is csöppenteni. Nem rontja el nagyon...
Tálaláskor egy kis porcukorral hintheted. Ha nincs diabéteszed. De ha van, akkor így jártál! Porcukor helyett használj valami alternatív édesítőszert. Nem biztos, hogy ugyanolyan finom lesz, de a lábaidat csak jóval később amputálják majd. (Lehet, hogy délután...)
Na azért jó étvágyat hozzá!

"blogzárta" után érkezett édesanyámtól:
"A Huncutka védelmében. Te koszorúcskát sütöttél és biztosan nem  csak szép, hanem jó is.
Sütögess tovább, de mérd a cukrod!
Puszi:
Anyu"

Szóval koszorúcska. Gyanús volt, hogy nem egészen az a tészta mint amit gyermekkoromban annyira szerettem. Meg aztán nagyobbak is jóval. De ez direkt történt. Kicsi koromban ugyanis nagyon szerettem ezt a süteményt. Akkor azt kívántam, bárcsak nagyobbak lennének! Megfogadtam, hogy ha nagy leszek, én sokkal nagyobbakat sütök majd. Na a méret úgy látszik sikerült.
Szóval adósotok vagyok a huncutka igazi receptjével. Legközelebb megadom.


141887







Tue, 24 Jan 2012 18:15:24 +0000

8121190


Most akkor süssünk Huncutkát!
A különbség a koszorúcska és a huncutka között annyi, hogy a koszorúcska vajjal, vagy margarinnal készül, és vaníliával. Mérete kétszer akkora mint a huncutkának.
A huncutka zsírral készül, és citrommal.
Édesanyám recepje szerint a következő:

Huncutka

Hozzávalók:
15dkg. fagyos zsir,1 egész tojás, 10 dkg porcukor, 30 dkg liszt fél citrom leve és héja.

Készítése:
A zsírt, cukrot és tojást habosra keverjük, majd hozzáadjuk citrom héját és levét.
Ha  jól összedolgoztuk, belekeverjük a 30 dkg. lisztet. Vékonyra sodorjuk, korongokat
szúrunk belőle. Este készítjük, reggel sütjük. Ribizli lekvárral ízesítjük.
150 FOK!
(kajszival se kutya!)
Próbáljátok ki! Isteni!




141887

Tepertős pogi

Egy kis téli unaloműző. Eredetileg úgy hívják, hogy tepertős pogácsa. Nálam ez úgy készül, hogy összeszedek mindenféle maradék húszsírt, tepertőt meg hasonló zsiradékokat. A margarin felejtős. Rákot is kelt, (Jóreggelt Rák! Ébresztő föl!) meg aztán amikor ezt a receptet nagyanyáink kimódolták, nem hiszem, hogy az ólban röfögött a margarinka, vagy a kamrában egy fél növényi zsírdisznó lógott. Szóval kiborítok a deszkára kb. egy kiló lisztet. Nem fanyalgok, hogy milyen márka, nem kell a teljes kiőrlésű sem. Azaz kell, mert ha nincs teljesen kiőrölve, akkor megkeresem a molnárt, és annyi neki!  Ami a legolcsóbb, azt használom. Krátert kaparok bele, abba beleütök egy-két tojást. Egészben. Ráöntöm az olvasztott zsiradékot ami kb fél kiló. Sózom vastagon, borsozom bátran, s a közben egy bögre langyos tejben cukorral felfuttatott élesztőt is hozzáadom. Élvezettel pancsikolok benne. Széléről befelé összegyúrom, közben kis lisztcsíkokkal vetek gátat a kicsurgó tejnek... Amikor egyenletesre gyúrtam, akkor jó. Ezt onnan lehet sejteni, hogy eléggé elfáradt a hátam, maj' beszakad, és már a kezemre sem tapad a tészta.
Kb. egy centisre nyújtom, majd libatollal vastagon megkenem zsírral. Összehajtom vagy négyszer, mindig újra kenve közben.  Késsel berácsozom, és megkenem egy felvert egész tojással. A végén egy lisztbe mártogatott decis pohárral kiszaggatom. Lehetőleg tömzsi, nem magas poharat szoktam erre áldozni, mert abban amikor szaggatok összenyomódik a levegő, és magától kilöki a deszkára, nem kell a poharat összetörni, hogy kiessen belőle.
Kizsírozott, lisztezett sütőlapra teszem, s kb. 180 fokon pirosra sütöm. A sütőbe mindig teszek alulra egy kis tálkában vizet, hogy ne száradjon, hanem süljön az a szerencsétlen pogi. Amikor kész, akkor pedig a libatollal vastagon megkenem vízzel. Szép fényt ad neki, és nem kaparja le az ember szájpadlását amikor eszi. Kendővel letakarva hagyom kihűlni.
Elsősorban unatkozó, semmittevő, fogyókúramániás háziasszonyoknak ajánlom!
Jó étvágyat hozzá!
(ha már eddig is nem lett volna

Még egy kaja

Wed, 18 Jan 2012 08:26:16 +0000

7815927

Ma ismét úton leszek. Barátaim ebéddel várnak. Ha nem így lenne, akkor keresnék egy büfét, ahol finomakat lehet enni olcsón. Emlékszem, régen minden ilyen helyen az egyik sztár a szalontüdő volt. Tényleg! Hová tűnt a szalontüdő? Az EU-s jogszabályok, és a HACCP-s divathóbort áldozata lett, vagy ez is egyike azoknak a magyaros ételeknek, amit a gyorséttermek szorítottak ki a piacról "áldásos" tevékenységükkel? Mert mi is volt a választék régen egy "útszéli" büfében? A szendvicsek mellett voltak egytálételek mint pl.  a babgulyás, , a szalontüdő és társaik, aztán a pörköltek,a pacal, a sültek, savanyúsággal, friss puha kenyérrel. Mellé a szörpök, a fröccs, a sör. vagy a tiszta víz, amiből ráadásul akkora készleteink vannak,(még) hogy az egész világ irigykedik érte.
Ma meg vannak a nehezen átharapható puffancsok telerakva bizonytalan eredetű "hús"pogácsával, nyers zöldségekkel, nyakonöntve bőven valami gusztusosnak csak nehezen mondható löttyel ami kétoldalt csurog, ha az ember beleharap ebbe a valamibe. Azt mondják: amerikai divat. Hát Amerikában már nincs kultúrája az evésnek? Ott mindenki egységkaját eszik, sültkrumplival, kecsappal? Elfogyott a fantáziájuk? Pedig egy a nemzeteknek, különböző kultúráknak olyan hatalmas kohója mint Amerika, éppen arról kellene, hogy híres legyen, hogy rengeteg féle ételből lehessen választani ha valaki megéhezik. Ehelyett mit esznek? Hát ugyanazt. Mindig, mindenhol ugyanazt a silány választékot amit zseniális üzleti propagandával nyomnak le a torkukon már évtizedek óta. Aztán ha az ember körülnéz nem lát egyebet, mint elhízott, túlsúlyos, hangosan böfögő és ... tömegeket. Mert mesélhet nekem bárki bármit, az étkezésnek, a kulturált, tradicionális családi együtt étkezéseknek pótolhatatlan szerepe van az egészséges életmód, a család összetartása, és a kulturált viselkedés megtanulásában, és továbbvitelében. Pedig ezek egy társadalomnak alapértékei.
Miért kell nekünk mindig a rosszban majmolni a külföldet? Miért érzi úgy a magyar, hogy akkor menő, ha elhagyva saját értékeit, átveszi a nyugat silány, csak az üzlet, és a látszat érdekei szerint elharapódzó szokásait?
Én ma szerencsés vagyok. Mert nem kell beállnom a sorba valami nagyon divatos, nehezen fogyasztható amerikai izéért, mert valahol várnak rám. Karfiollevessel, és krumplistésztával. Imádom!

Vénember kedvence

Sat, 22 Oct 2011 15:26:11 +0100

6298853
Kb. 40 dkg. lisztből készíts egy jó lángostésztát. (Ugye nem kell leírnom, hogy hogyan?) Keverj a tésztába egy jó marék szárított zellerlevelet! Egye fene, lehet friss is...
Amíg ez kel valami langyos helyen, addig egy nagy sárgarépát, egy kb. ugyanakkora petrezselyemgyökeret, és egy közepes karalábét pucolj meg rendesen. Tegyél fel egy serpenyőt, abban dinsztelj meg egy nagyobb vöröshagymát (előbb aprítsd le te kis buta!) reszelj rá egy kis parmezánt, majd halmozd rá az aprított zöldségeket, és fedő alatt párold puhára!
Ezután egy kb 10 cm. hosszúságú finom fajta házikolbászkát apríts rá, majd újra fedd le úgy öt percre legalább. Az így elkészült tölteléket vagy nyomkodd össze, vagy turmixold le. Ez szabadonválasztott. Ezután a megkelt tésztát gyúrd át, majd szaggasd kb öt egyforma kupacba. Ezeket nyújtsd ki lángosméretűre, majd egyformán oszd szét a töltelék masszát, amibe előbb még keverhetsz egy kis feketeborsot, egy kis őrölt köményt, és egy kis gombaport. Ezeket a tészta egyik oldalára halmozod, majd a másik felét ráhajtod, és a széleket "összefonod" olyan "permenyi" formán.
Forró olajban süsd ki, majd tálaláskor friss kikevert tejföllel kend meg rendesen!
Jó étvágyat kívánok hozzá!

u.i.
Nem kell tejföllel elrontani ha nem vagy egy gurmann. Lehet mellé egy kis sajátfőzésű páleszt is tálalni.

A tízperces lecsó

Fri, 25 Jul 2008 13:38:29 +0100

5220205

Lábos. Aljára aprított szalonna, rá kb. két fej apróra darabolt vöröshagyma.
Szemek nem maradhatnak szárazon!
Paprika karikában, aztán a paradicsom. (Finnyásak forrázva héjatlaníthatják, de én szeretem az összepöndörödött paradicsomhéját! Meg a szőrös lábú nőket. Őket is forrázatlanul.)
Miután rotyog, beleszórom azt a néhány darabka csabai kolbászt, majd kb. egy evőkanál kechupot adok hozzá. (Aki engem és a kechophoz fűző viszonyt régen ismer, az most biztosan felrántja a szemöldökét, hogy - "Csak nem???" De!)
Kevés vízzel nyakonöntöm, majd ha forr, beleszórok egy jó marék tarhonyát. De nem mindegy ám, hogy milyent! Azt a békebeli úttörősörétet. Azt a jó gépi kéttojásost!
Óvatosan szórom, hogy ne keveredjen le a lábos aljáig, de a lé ellepje. Akkor nem kell folyamatosan kevergetni, nem törik a lecsó, és mégsem ragad le a tarhonya.
Sót csak módjával!
Ettől a pillanattól még öt perc forralás fedő alatt, és KÉSZ!
Tálalás előtt lefedve pihentetni kell még kb tíz percig.
Jó étvágyat picinyeim!