2014. február 28., péntek

Sült manó

Egyszerű vajas tészta. Cukor helyett mézzel. Kilisztezett deszkán kinyújtom, megformázom, porcukros tojássárgával megkenem a színes részeket, majd 150 fokos előmelegített sütőben kb. húsz perc alatt készre sütöm.

Aztán sürgősen kiveszem a sütőből, mert kell a hely a csirkének...

Festéklekvár




Ez mindig nagyapám feladata volt. 

Amióta Márianosztráról hazajött, túl egy agyvérzésen, már csak kisebb feladatokat tudott ellátni a ház körül. De amit tudott, azt nem engedte másnak! 
Ilyen volt a bodzalekvár főzése is. 
Azt mondta, hogy ez az ő feladata. Nagyié majd az lesz, hogy kimossa ruhánkból a nyomokat. 
- De azt nem lehet!- és mosolygott a bajusza alatt. - Jól fest a leve! 
Legalább öt vödörnyi bodzát szedtünk. Így mondom: szedtünk, pedig én leginkább csak az ő kezét szorongattam végig. Jó kis hátráltatója voltam. De végülis együtt szedtük... 
Aztán otthon jól kimosta, lecsöpögtette, mad egy nagy tálba szedegette a bogyókat. 
Aprólékos, egész napos munka volt. De nem unatkoztunk. Csodaszép meséket mesélt nagypám, miközben a tálban lassan szaporodott a bodzahalom. 
Olyan érdekes mesék voltak ezek. Mint ha nem is igazi mesék lettek volna. Olyan bácsikról szóltak, akik egy kicsi szobába voltak összezárva évekig. Egyik sem tudta, hogy miért! Nem láttak napot, erdőt, mezőt, virágokat, nem láttak madarakat, felhőket... Közülük az egyik pap volt. Ő volt a hangulatfelelős. Hozzá bárki forulhatott, ha szükségét érezte. Gyóntatni ugyan nem tudott, mert azt hatszemközt kellene az úrral, itt meg ugye többen voltak. De aztán valaki kitalálta, hogy ha a többiek háttal körbeállják a gyónót és a papot, akkor ők a gyóntatószék... 
És így tettek. 
Bár meggyónni nem nagyon akadt mit, legfeljebb rossz gondoltaikat, türelmetlenségüket, és néha meg-megingásukat hitükben, bár ez mindig csak érintőleges, és soha nem végleges volt. 
Aztán egyikük furcsa dolgokat kezdett dugdosni priccse alatt. Mindenféle apró holmit. Ha kérdezték, annyi volt csak a válasz: - Majd meglátjátok. Ezekkel kiszabadulunk! 
A többiek csak mosolyogni tudtak ezen. - Biztosan elment az esze!- mondogatták magukban. 
Egy napon aztán kirakta gyűjteményét priccse szélére, majd egyik ingét feláldozva, azt a sámlira feszítve, festeni kezdett. 
Akkor látták csak, hogy mindenféle olyan eszköz volt a kincs, ami festéshez elengedhetetlen. 
Igazi festék, csak a zöld volt, az is csak egy kis dobozkának az alján, ami a kerítés festésekor maradt ki... 
A többi színt nagyon találékonyan ételmaradékokból, és mindenféléből állította elő. Volt abban a lekapart faltól,  a priccs rozsdájáig szinte minden. 
És festett! 
A többiek ámultan nézték, ahogy átszellemült arccal viszi fel egyre másra a színeket, foltokat, s lassan alakulni kezdett egy gyönyörű világ! 
A zöld minden árnyalata ott pompázott azon a csodálatos tájképen! Oyan szikrázóan zöld, volt, hogy amint nézték, szinte érzték a fű, a lombok és a virágok illatát! 
Olyan valószínűtlenül szép volt, hogy teljesen beleélhették magukat a tájba. És szabadokká váltak ahányszor ezt a képet nézték! 
Egy alkalommal az egyik őr megjegyezte, hogy ha valaki így tud, az miért giccset fest? 
- Hiányzott már ez a szín az életünkből. - volt a válasz. 
  
Nagyapám amíg mesélt már régen átválogatta a bogyókat, majd egy paszírozón lassanként átnyomta, egy nagy lábosba tette, megcukrozta, egy kis citromot facsart belé, és folyamatosan kevergette a tűzön. 
- Hogy oda ne égjen! - mondta 
- Hát ti mit főztök? - toppant be Nagyi aki a városból jött éppen haza. 
- Festéklekvárt- volt a válasz - és kacsintott. 
- És szabadságot! - lelkendeztem. 
Nagyi egy pillanatra megállt, nem is fordult felénk úgy mondta: 
- Már megint mivel tömöd a fejét annak a gyereknek! 
De mi ezt már alig hallottuk meg. 
Messze jártunk. 
Időben és térben egyaránt messze. Fogtuk egymás kezét, és egy másik világban barangoltunk. 
Nagyapa és unokája. 
  



Bodza

Bodza (sambucus nigra)





Egészséges érett fekete  bodzaernyőket gyűjtünk, lebogyózzuk, megmossuk, leszűrjük, rövid ideig főzzük, egy nagy edény fölött átpaszírozzuk, majd az így kapott masszát negyedannyi tömegű cukorral, egy kis tartósítószerrel, (le..@rjuk az egészségesbioistennyila dumát)  és egy kis citromlével összefőzzük addig, amíg besűrűsödik. 
Jól kimosott üvegeket mikróban (Igen! ne nyavalyogjatok! A mikró csodás dolog!) kifertőtlenítünk, majd ezekbe töltjük a kész bodzalekvárt. 
Légmentesen lezárjuk, tetszés szerint dunsztolhatjuk is ha nincs elég bajunk, de fölösleges, mert a nátrium glutamát vagy mi megtette már áldásos hatását, és a következő tíz- tizenöt évben nem romlik meg az üvegek tartalma.



Ezután valami nagy bevásárlóhelyen (multik előnyben) összevásárolunk mindenféle modern moszószert, mert ha egyszer ez az izé valami ruhaneműbe beleveszi magát, hát háziasszony legyen a talpán aki megbirkózik az eltávolításával! 
De azééé jó étvágyat hozzá! Isteni finom! 
U.i. 
A jobboldali képen a gyalogbodza látható, ami arról nevezetes, hogy minden része mérgező, bár igaz, hogy csak nyersen. Ezért aztán a Dunántúlon ebből is főzik a csetét, és mint látjuk még nem haltak ki... 
(pálinkának sem utolsó)                                             

Majomméz




Majomméz. Ahogy gyermekeink hívják. Így legalább van értelme! 
Többféleképpen készíthető. Én a nagyüzemi módját írom most le. 
Na essünk neki! 
Egy nagy tálba (én Nagyi réz habüstjében szoktam) beleütünk egy tojás sárgáját. Rádobunk egy kanál mustárt, sót, egy kevés citromlét, és habverővel jól összedolgozzuk. Lassan, eleinte cseppenként, később folyatva keverés közben hozzáadjuk az étolajat. (ezesetben napraforgó) 
(Érdekes, az ember nem is hinné, de ha ügyesek vagyunk, akkor egy tojás sárgája felvehet akár egy liternyi olajat is... És nagyon finom lesz!) 
Közben vigyázunk arra, hogy mindig jó kemény legyen elegyünk. Kóstolással megállapítjuk, hogy milyen fűszer kell még bele. (porcukor, só, fehérbors) 
Ez a majonéz. Durvább kivitelben láttam már úgy készíteni, hogy minden belevalót beleöntöttek egy turmixgépbe, összetrutymákolták, és kész. 
Érdekes, de az is finom lett! Rutin kérdése az egész. 
Ha tartárt akarunk készíteni, akkor az előbb leírt majonézbe még belekeverünk jó adag tejfölt, porcukrot, sót, egy kis fehérbort és még mustárt. 
Kikeverjük, és lehet nyalakodni! 
(Bár azt mindig lehet!) 
Aztán ha van még a múltkori gombából, azzal jól összekeverve....Hmmm! 
Egy barátom jut eszembe erről, akinek kedvenc mondása volt: 
EGYÉ IGYÁ NE BÁNKÓGGYÁ! 
Szóval így!



Ha nincs otthon semmi, megmondja majd a





Megmondja majd a Vénember! 
Meg biza! 
Ha nincs semmim itthon, akkor ezt a gyorskaját készítem. Egyszerre gyors, finom, és laktató. 
Arra született, hogy az összes maradéknak helye legyen belemben... 
Tál. Beleütöm azt a két tojást, ami még maradt. Rászórok négy púpos kanál lisztet. Egy kevés olaj nem árt bele. Kb úgy két kanálnyi. Ha van itthon... 
Aztán a só, és annyi tej (ha van, ha nincs akkor víz) AMENNYIVEL EGY A PALACSINTÁNÁL SŰRŰBB TÉSZTÁT TUDOK KEVERNI! 
Ha van maradék kolbi. azt apróra kockázva belekeverem. 
Sütés: 
Serpenyő, bőven öntöm az olajat (itt meg kell jegyeznem, hogy tévhit az, hogy ha kevés olajban sütök, akkor nem lesz "tocsogós". Ha több olajban sütöm, azt jól felforrósítom és nem hűti le a tészta amikor beleöntöm. Így nem veszi fel az olajat!) és jól felforrósítom. Akkor jó, amikor elkezd füstölni az olaj. 
Beleöntöm a tésztát. Egy öntet egy adag. Ezért annyit öntök, hogy a serpenyő alján legalább másfél centi vastag legyen. Jól átsütöm, megfordítom, itt is átsütöm, kiteszem egy tányérra és sajtot reszelek rá. Jó sokat (ha van otthon) Ha jól készítem, akkor egy olyan süti lesz a végeredmény, ami már- már hasonlít egy kicsit a pizzának a tésztájára. 
Kecsapot is lehet rá loccsintani. Nem rontja el! 
Fogyasztás: 
késsel, villával ajánlom... 
Jó étvágyat! 
 




Gomba télire




A frissen szedett, fiatal, lehetőleg keményhúsú (mondom, hogy fiatal!) gombát megtisztítjuk, szeletekre vágjuk, és sós vízben megabáljuk.
Külön elkészítjük a savanyúságlét, olyan legyen, mint ha csak uborkának lenne... (víz, só, cukor, koriander, mustármag, és ízlés szerint pl. kapor)
Ezután a gombát vegyesen nyers szeletelt vöröshagymával rétegelve üvegekbe szedjük, egyharmadáig 20%-os ecettel továbbiakban a savanyúságlével felöntjük.
Tehetünk bele tartósítószert (ne nyavajogj!) vagy a tetejére néhány kanál olivaolajat, ami elzája a levegőtől, ezáltal sokáig eltartható.
Szárazdunszt ajánlott!
Aki ennek a leírásnak alapján nem tudja elkészíteni, az vessen magára! (keretsztet)
Ez a kaja magában is finom savanyúság télire. Minél több fajta gombából készült, annál finomabb!
Ha egyéb salátát szeretnénk belőle készíteni, akkor csak le kell szűrni a levéről, majd tartárral, vagy majonézzel összekeverni. Ezután néhány órára fólia alatt a hűtőbe tesszük míg "összeérik", és fogyasztható.
VIGYÁZAT! NAGYON FINOM!
 
 



Valamit enni kellene



Valamit enni kéne! 

Nézzük csak mi van itthon! 
Tulajdonképpen pénzen kívül minden. Azt meg úgysem esszük, csak közvetve... 
Szóval legyan csirke. 
Tepsibe egy kevés zsiradékra szépen lerakunk egy réteg nyers burgonya szeletet. Rajta elrendezzük a csirkeszárnyakat. (lehet combokkal is, de akkor kicsit tovább sütjük) Egészben persze, és látványosan egyformán, két sorban szép szimmetrikusan. Ezeket előtte besózni. Fűszerezni (ízlés szerint) én majorannával, kakukkfűvel, borssal szoktam. 
Tetejére egy réteg almaszeletet takarónak. Ez nem csak aromát, de kellő nedvességet is biztosít a sütés ideje alatt. Alá öntünk egy fél bögre vizet, majd alufóliával letakarva az előmelegített sütőbe tesszük.(180 fok) Kb ötven perc múlva a fóliát levesszük, s addig sütjük tovább kétszáz fokon, amíg szép piros lesz a teteje. Közben néha a saját levével locsoljuk. 
És nyeljük a nyálunkat közben. Vagy mást. Én bizony nem mindig bírom kivárni, ezért közben az odakészített katonákkal (kenyérdarabkák sajttal, sonkával és mindenfíjta jóval) vígasztalom pocimat. Közben a sütőből áradó meleg hatására bizony meg is szomjazom, erre találták ki a vörösbort. Vigyázat! Csak módjával! 
Módja: Egy szép karcsú pohárba kb. egyharmadáig töltöm, ablak felé fordulva átnézek rajta mint gyárigazgató a portáson, megszagolom, élvezem az illatát, közben eszembe jutnak szebbnél szebb gondolatok, hümmögök egyet, majd apró kortyonként elfogyasztom. 
Minden cseppjét kiélvezem. 
Többnyire ezt még néhányszor megismétlem. 
Ha jó kedvemben vagyok, akkor a sült alá víz helyett is valami hasonlót öntök. Hadd igyon az a csirke is még egyszer valami finomat! 
Miután a sült megsült, pecsenyetálra teszem. Köretnek a hagymás törtburgonyát ajánlom hozzá egy kis őrölt szerecsendióval bolondítva meg. Olyan fincsi krokett jelleget kap tőle... 
Az egészre rálocsolom azt a fínom szaftot ami a tepsiben maradt, még mellé halmozom azt a kis sültkrumplis sültalmás egyveleget ami még ott keletkezett a folyamatok során... 
És JÓ ÉTVÁGYAT KÍVÁNOK hozzá! 
Fotó később. Most eszem valamit gyorsan... 



Vega



Régen figyelem, hogy mi a bajom a vegásokkal. 

Ma sem tudom. Csak azt, hogy valami nincsen rendben velük. Valami nem úgy működik bennük, ahogyan azt egy átlagember megszokta. 
Régebben jellemző volt, hogy ha egy társaságba vegás került, akkor azonnal térített. Legalábbis szeretett volna. Mára erről többnyire leszoktak szerencsére. Már megjegyzéseket sem tesznek mint pl. "hullatea" a húslevesre... 
És mégis, rengeteg nekifutásra sem tudtam megszeretni őket. 
Van bennük valami közös furcsaság. 
A gondolataik olyanok, mintha normálisak lennének, aztán kiderül, hogy valahol mélyen alapjukat veszítették s így már semmi értelme. 
De ők továbbra is hisznek benne. 
A vegások nem elégszenek meg étkezési különlegességükkel. Többnyire követi ezt az ezotéria, reiki, és egyéb áltudományos "butaság". 
És így már kezd róluk összeállni a kép! 
Mivel sehogyan sem tudják önmagukat kifejezni, ezért átvesznek jól hangzó eszméket, szokásokat, és azokat fantasztikus érzékkel magukéként tálalják környezetüknek. 
Ráadásul mindezt úgy teszik, hogy HISZNEK benne, hogy ez mind a saját véleményük, saját ötletük, és elhiszik, hogy ez nekik jó! 
Lelkük rajta! 
Megint Gonosz barátom jut eszembe róluk. 
Azt mondta: "A vegásokat elnézegetve azon gondolkozom, hogy azért lettek vegások mert hülyék, vagy attól lettek hülyék, hogy vegások. Mindenesetre egyetlen épet nem találni köztük" 
Tessék! Lehet megsértődni (de vigyázat, akkor lebuktok a titkolt vegátokkal!), vagy lehet vitatkozni! 
Én csak azt tudom és akarom hozzátenni, hogy: 
1.-  Tapasztalatom szerint mindenben ártalmas a végletesség. 
2.- A nagy IGAZSÁGOK tudói mind buták, de okosnak képzelik magukat. Ettől veszélyesek. 
3.- Szeretem a húst, mégis vannak olyan időszakok amikor hónapokig nem kívánom. Olyankor     kihagyom, de egy idő után ellenállhatatlan vágyat érzek egy nagy cupákra... 
4.- NEKEM VAN IGAZAM! 
Punktum! 




Gombás hagymaleves máshogy


Nálam a főzés mindig úgy kezdődik, hogy mi van itthon hozzá. Aztán ma amikor kinyitottam a hűtőt, ott árválkodott egy szép póréhagyma, meg három fej gomba. Egy kicsi olajon megfuttattam a karikára szeletelt hagymának a zöldebbik részét, hozzá szeleteltem két gombát. Pici vízzel felengedtem, majd kevés forralás után ízesítettem (só, bors, stb.) Azután félrehúztam, és merülő kotyvasztátorral (turmix) összemicsodáltam péppé. Visszatoltam a tűzre, beledobáltam ami a deszkán maradt, (fehér hagymaszeletek, és egy fej szeletelt gomba) majd egy tejes habarással besűrítettem. (Lehetne persze tejszínnel mint a franciák, tejföllel mint a magyarok, de üres hűtőszekrénnyel nem lehet.)

Tálkába szedtem, reszeltem rá sajtot (pont olyan mint a trappista, csak egészen más)
Most a pirítós kockákhoz csak a kenyér, és a türelem nem állt rendelkezésre.
De isteni lett!
Ajánlom!

Miután egy adagot megettem, a másodikba cseppentettem két csepp almaecetet, és tizenegy csepp citromlét. Fantasztikusan kihozta a hagyma ízét!
Most már csak azt nem tudom, legközelebb hogyan készítsem...

Kecsketejbegríz





Ma reggel tejbegrízt kért tőlem két vendéggyerek. Mondom, hogy itt csak kecsketej van ám! 

Mire ők, hogy annál jobb! Olyant még nem kóstoltak. 
Mit mondjak, egészen meghatódtam. Mert manapság nem divat ez a jólneveltség. Mert ez a nagy nyitottság az újra, ez bizony elsősorban nevelés kérdése. És nekem nagyon jólesett, mert elszoktam tőle. 
Inkább az a jellemző, hogy minden gyereknek az ismert márka "kell". Nem kérik, hanem kijelentik: Kell! Meg aztán az előítéletek, miszerint amit nem kóstoltam, az biztosan rossz. Mint Kelemen Annácska a főzőcske műsorban. 
Aszongya: - Amit még nem ettem, azt meg sem kóstolom! 
Hát ezen nemigen lehet már segíteni. Van háromféle kaja, azt eszi míg ki nem pusztul... 
De ezek a gyerekek! Öröm volt nézni ahogy falták a "kecsketejbegrízt"! 
S ők valószínűleg így fognak fogadni az életben minden szellemi táplálékot is. 
És ez nekem öröm! 
Kicsit ugyanis elegem van már a divatosan ellenálló egyengyerekekből és felnőttekből. 
Jöhet az új generáció!



Tőtött dagadó

Dagadó




Végy EGY NAGY dagadót! 
Töltsd meg! 
Süsd meg! 
Edd meg! 
Jó étvágyat!



Dagadó </ title></font></font></p> <p> <br></p> <p> <font><font><pubdate> Thu, október 9., 2008 00:40:43 +0100 </ pubDate></font></font></p> <p> <br></p> <p> <font><font><guid isPermaLink="false"> 3449432 </ guid></font></font></p> <p> <br></p> <p> <font><font><description> <p> vegy EGY Nagy dagadót! </font><font></ P> Töltsd meg! </font><font></ P> Süsd meg! </font><font></ P> Edd meg! </font><font></ P> Jó étvágyat! </font><font></ P> </ description></font></font></p> <p> <br></p> <p> <font><font><author> venember </ author></font></font></p> <p> <br></p> <p> <font><font><enyim:tag> recept </ enyim: tag></font></font></p>

Mártás



Ebben az esetben nem egy Mártával szennyezett valamiről, hanem egy ételféleségről lesz szó.
Spegetti magyarosan.
Végy három nagyobb karika Csabai házikolbászt. Vagdosd olyan apróra, amilyenre csak bírod .
Egy serpenyőbe kevés oliva olajon fonnyassz meg egy közepes méretű vöröshagymát (Ne egybe te bohó! Apróra vágva!)
Dobd bele a kolbidarabkákat.
Apríts hozzá zöldpaprikát, paradicsomot kedved szerint.
Folyamatos rázás, vagy kevergetés mellett pirítsd le, majd reszelj rá kb. öt dkg. trappista sajtot. Ha van otthon, tehetsz bele egy kevéske "kecsapot" is, de ezt csak módjával, mert különben "Meki" íze lesz az egésznek.
Keverd el egy- másfél dl. tejföllel, majd keverj hozzá egy kis oregano-t. Ezzel épp csak felforralod, és kész a mártás.
Főzz ki bő lobogó sós vízben tetszés szerinti (fejenként 8-9 dkg.) száraztésztát. Jelen esetben spagettit.
Úgy tudhatod, hogy mikor kész, hogy egy villával vegyél ki egy szálat. Ha sikerül, akkor még főzd néhány percig. Akkor jó a tészta, ha már nem marad a villán, és még nem marad a villán. Ha túlfőzöd, megit ott csüng rajta valami ázalag.....
Szűrd egy nagy tálba, öntsd rá a mártást, jól forgasd át, és azonnal tálald!
 
Ugyanez gazdagon:
Még tálaláskor reszelj rá sajtot. De a sajt ebben az esetben a parmezánnal kezdődik, és ott is ér véget. Mást inkább ne...
Jó étvágyat kívánok hozzá!
u.i.
Aki nem ül azonnal az asztalhoz, azt neveld meg!


2014. február 27., csütörtök

Főzés idegenben







A főzés mint minden, sok meglepetéssel jár idegenben. Régóta tudom, hogy ha valaki letelepedik valahol, akkor jár legjobban, ha azonnal, vagy rövid idő alatt felveszi a helyi szokásokat. Akkor nem érheti meglepetés. Nem véletlenül alakultak ki a helyi szokások. Fogadjuk hát el, hogy érdemes megtanulni őket!

Mert ha például egy magyar Írországban akar főzni, már az alapanyagok miatt sem tud "hazait" készíteni. A végeredmény mindig (akárki akármit is állít) az, hogy majdnem olyan... Itt van pl. a tejföl ami számos magyar étel fontos kelléke. A legtöbb országban nem is ismerik. Én találtam (segítséggel) igazi tejfölt. Olyan kis vajkrémes dobozkában, idegen névvel, rá sem akartam ismerni. Aztán itthon azonnal felnyitottam, megkóstoltam, és nagyot csalódtam! Valami egészen mást kaptam mint amit vártam. Mert én otthon a jóöreg 2,8 százalékos (rosszabb esetben 1,5-ös, de semmiképpen nem frissföl!) igazi tejfölhöz szoktam. Ez meg egy... Na hagyjuk. Félre is toltam, és majdnem elfelejtettem, amikor mégis úgy döntöttem, hogy felhasználom a rakottkrumplihoz. Ha már nem lehet benne igazi kolbász, ha már az itteni sárga krumpli olyan szétmállós, és mégis főtlennek tűnő, hát mit ronthat rajta egy"majdnem" tejföl? A gondolatokat tettek követték, és főztem. Amikor a tejfölhöz értem a rétegelésben, nem akart kiesni a dobozból. Na - gondoltam - felhígítom egy kis vízzel. Ennek már úgyis annyi. És akkor ért a meglepetés! Minél több vizet adtam hozzá állandó kevergetés mellett, annál jobban kezdett hasonlítani az otthoni "igazihoz"! Aztán megkóstoltam, és majdnem felkiáltottam. Ezaz! Pont mint otthon...
Szóval nem lehet, vagy csak nehezen hazait főzni, ha az embert már a tejföllel is megcsalják. Mert milyen dolog már az, hogy a tejföl a tejből készül, és nem a vízcsapot fejik hozzá. Egyébként így jártam a vajjal is. Napokig forgattam, és csak nehezen jöttem rá, hogy mi nem tetszik. EZ THÉNTEJBŐL VAN! Kész átverés! Régen azt hittem sokáig gyerekfejjel, hogy a teavaj teából készül. Mint most kiderült, nem is sokat tévedtem.



Persze nem minden jobb itt sem. A "PAPRIKA" (made in Dublin) felirat először megörvendeztetett, majd amikor beleszagoltam, olyan kéthónapos virágváza szaga volt. Az íze sem különb. Abba szerintem minden barna fűfélét beledaráltak. Salátaöntetbe talán jó is lesz, de a "magyarosh gulash"-ba semmiképpen nem! Ma egyébként azt főztem. Egy lelkes fiatal munkatársam akarta megtanulni mindenképpen az "igazi" magyar gulyás receptjét. (mutatta a könyvben, hogy neki megvan. Néztem a hozzávalókat, és jól mulattam) El is magyaráztam neki mindent. Tetszett is neki, mert ebéd után megjegyezte, hogy olyan eredeti, mulattató volt velem főzni. Pedig csak az igazat meséltem neki.
Gulash.
Először is hogy mi az a gulya. Ki a gulyás (számadó), s miért hívják ezt a kaját így. Azonnal meg is tanulta, hogy gulyáááás, és nem a deutsh gulash a módja. Aztán mondom neki, hogy ez egy very primitív, de very nagyongood étel. Mert a Hortobágyon (amit a Dajcs turisták csak a "nagy nihil" néven ismernek, a sok pásztor mit is főzhetett mást, mint amit ott megtalált. Nem nagyon beszélem még a nyelvet, ezért félig németül, félig angolul a következő mese született:
Megy az a primitív magyar pásztorember a nagy semmin, szemével a horizonton a Juliskát lookingforralja, és nagyon megéhezik közben. Széjjel is néz, hogy mit lehetne itten now ítingelni?
Lát egy kicsi tehénkét (borjú) fejbe is veri, és elindul a szállására vele. Útközben mindenfélét összeszed ami kell a gulyásba. Pl. a libások házikója mellett talál a konyhakertben egy kis zöldséget, meg sárgarépát. A kútban leeresztve egy kis bort, s találna még mást is, de dzsaszt jönnek hazafelé a libások, és ezt a találkozást szeretné elkerülni. Mindenesetre, hogy harag ne legyen, otthagyja a borjú egy részét az egyszem akácfára akasztva engesztelőnek a borért...
Otthon aztán előveszi a Juliska őrölte paprikát, a zsákból (az ágya alól) a hagymát, jó vöröset, mert annak van ám leve, meg zamata!
A mese többi része nem túl érdekes. Az csak olyan szakmai hablaty, hogy miért nem teszünk bele egy csöpp vizet sem, mitől lesz a self water ott amikor az előbb még nem is volt, hogy miért kell letakarni a bográcsot, és miért nem szabad abba kanállal belekevergetni stb. Az megint tetszett neki, hogy azért nem teszünk a gulyásba tomato szirupot, mert az a veri primitív magyar pásztor hiába kémlelt maga körül, olyan ott sosem nőtt a fűben, így nem is találhatott...
Közben elkészült az ebéd, és én látom ám, hogy a kuktám telejegyzetelte ceruzával azt a kb. három kilós gyönyörű színes szakácskönyvét az "Echte Ungarische Gulasch rezept" oldalon. Sorközökben, margón, mindenűtt. Mondom is, hogy most ezzel tönkretette a könyvet, mire megnyugtatott, hogy ettől annak csak nőtt az értéke. "Dontvöri! Andersztend?)
Persze mesélnem kellett még a pásztorok mai életéről. Meséltem is. Kérdeztem, hogy a mesét, vagy a valóságot akarja hallani?
- Az igazat!
- Az biza hard lesz for you very, de nosza! (go! vagy mi)

"Megy az a primitív magyar pásztor a Hortobágyon ki a gulyához, amit villanypásztor őriz. (Annak ugyanis nem kell munkabér, és nem csapja fejbe a kisborjút, mert sosem éhes.)
Szóval megy, és látja ám a horizonton, hogy "véletlenül" arra közeledik három IBUSZ szekér tele német turistával, akik az original nagy semmire kíváncsiak. Visszaszalad hát a kunyhóba, a jeansét a ládába gyűri, beöltözik ingbe, bőgatyába, subába (árnyékban negyven fok) és bőszen húzgálja a vizet a gémeskútból, (kezében persze pipával) pedig a marhák még messze járnak. Közben az ekhós szekerekről a sok német turista kigyönyörködi magát tisztes távolból (onnan nem veszélyes a magyar szürke, meg nem látszik a villanypásztor), majd leszállnak a pipáját még mindig szorongató subás primitívnél, hogy ők is kipróbálják a vízszerzésnek ezt az ősi, nagyon könnyű módját. Miután kiörömködték magukat (fotók, videók a very primitívvel közösen stb.) visszaszállnak a kocsikra, s azokkal spontán módon el is tűnnek arra amerről érkeztek. Ott már várja őket a leányrabló betyárbanda (akik főleg ötven fölötti leányokat rabolnak el, és azzal fenyegetőznek, hogy ha nem kapnak pénzt, hát visszaadják!) meg a frissen főtt Gulash, meg az összes szaccsating.
Gulyásunk behajol a kútba ahol búgni kezd egy motor, és ömleni a víz, mert jönnek a marhák.
Az igaziak.
Készít is róluk egy képet az okostelefonjával, és azonnal meg is osztja..."

- Csak német turisták járnak arra? - kérdezte könnyeivel (röhögéstől) küszködve az egyébként német E.
-- ÁÁÁÁ! Néha jönnek svábok is, meg bajorok, szászok, meg osztrákok - mondom vigyorogva
Az utóbbitól láthatólag megnyugodott.
Aztán befelé azon derülök, hogy ők is etetnek ám minket rendesen "knédlivel"!
Szóval idegenben főzni jó!

Vaddisznó

Hangos csörtetéssel kutatom az avart.
Gombát keresek.
Karomon kosár, benne gyűlik a "szajré". Lila pereszke, szürke tölcsér, és egy nagy darab májgomba a trófea.
Közben agyam valahol nagyon nagyon messze jár. Térben és időben egyaránt. Miközben botommal a pókhálókat takarítom magam előtt, egy másik világban kóborolok.
Ott, ahol fontos vagyok, ahol biztonságban érzem magam, ahol azok vesznek körül akiket szeretek... Szóval képzelt világomat járom...
De valami mozdul előttem! Kis időbe telik, míg ráébredek, hogy ez itt, a valóságban történik.
Alig négy- öt méterre előttem egy hatalmas vaddisznó áll, szemben velem a csapáson, szobor-mozdulatlanul... A szemembe néz mereven. Mintha csak szuggerálni akarna: - Állj meg! Ne gyrere közelebb!
Nem nagyon kell bíztatnia. Ha akarná, sem vágynék a közelébe!
Egy darabig így állunk, ijedt mozdulatlanul, egymást figyelve feszülten.
Érzem a szagát... Nem tudom, ki fél jobban a másiktól? De hogy ő is fél, az biztosnak látszik. Ez a gondolat nyugtatóan hat rám. De hogyan tovább? Én teszem meg az első lépést.   Hátrafelé, lassan, óvatosan, ág sem reccsen, levél sem zörren.... Egyik lábam a másik mögé, majd megállok, figyelem Őt. Nagyon lassan mozdul. Ugyancsak hátrafelé. Tétován tolat egy- két lépést, majd megfordul, és hátra sem nézve elüget...
Még nézem egy darabig az erdőt ott, ahol eltűnt a szemem elől.
Csak egy ág mozog még egy kicsit. Aztán az is mozdulatlanságba dermed. Egy darabig még hallom amint töri az erdőt ahogy menekül. Aztán visszaáll a "rend". Csönd és nyugalom mindenfelé. Mintha mi sem történt volna. Fülemben lassul a lüktetés, s csak most jut eszembe levegőt venni.
Tüdőmbe hangosan tódul a friss levegő. Lassan ismét visszatérnek az erdő megszokott zajai. Istenem! Ez gyönyörű volt!
Már autómban ülök. Hazafelé tartok. Kosaram gombával, szívem az élménnyel van tele.
Ez egy eredményes nap volt! Micsoda élmény! És csak az enyém. Volt eddig...
 
 

Bruschetta







Vékonyra vágott piritós szeletekre frissen aprított paradicsomot halmozok, megloccsantom finom olivaolajjal, s a tetejére apró bazsalikom levélkéket szórok, ill. tűzdelek.Persze lehet ízesíteni is ízlés szerint, de ez az alap.
Egyszóval: KAJA!
Egy szelet, egy falat.
Lehet előétel, partykaja stb. Vigyázat! Nagyon finom!

Rácsos-túrós



A tészta átmenet a linzer és a pite tésztája között. Tulajdonképpen mindegy milyen. A rács a lényeg.
A tésztát kétfelé veszem, a nagyobbik részt kinyújtom, és egy tepsibe fektetem. A túrót cukorral, tojássárgájával, reszelt citromhéjjal, vaniliás cukorral és egy kis tejföllel kikeverem, igény szerint mazsolát is teszek bele, és elterítem a tésztán.
A maradék tésztából vékonyka csíkokat formázok, és a túró tetején rács alakzatban elhelyezem.
Kb 25-30 perc alatt 150 fokos sütőben kisütöm.
Ez az alap. Ezt szoktam ezerféleképpen variálni lekvárral, rumosmeggyel kenceficékkel...
Hízlal mint a franc, de ez is csak egy finomság ami árt...


Krumplikaja





Három- négy közepes méretű krumplit hajában megfőzők. Amikor kihűlt összetöröm és kettészedem.
Az egyik kupacot liszttel, egy kevés sütőporral, csipetnyi sóval, és kis vízzel összegyúrom. Kemény tésztát készítek. Ezt kicsit kinyújtom, csíkokra, majd a csíkokat kb egycentis darabokra vágom egy lisztezett késsel. A darabokat nudlivá sodrom.
Én úgy szeretem, ha nagy a nudli.
Bő sós vízben kifőzöm.
Közben egy serpenyőben hagymát pirítok, sóval, borssal, és pirospaprikával fűszerezem.
A kifőzött és összetört krumpli másik felét belekeverem.
Az egész masszát a közben kifőtt, és leszűrt nudlihoz kavarom.
Lényegében olyan, mint ha krumplistészta lenne, de krumplinudlival.
Nagyon finom!

Van egy sznob változata is. Ebbe a pirított hagymára egy maréknyi aprított csabai kolbászkát, vagy hasonló finomságot teszünk.
Én ma ezt a sznob változatot készítettem. Csabaival, és olasz felvágott darabkákkal. Sajt sem rontja el!
Azért sznob, mert az a neve, hogy "Krumplikaja GAZDAGON"
Te is ezt választod?
Te mire vágsz fel?

Jó étvágyat hozzá!


Gombaliszt




A frissen szedett gombát felszeletelem, megszárítom, majd gombadarálón (ha nincs akkor kávéőrlőben) megdarálom.
Ezután finom szitán lerostálom. Ami átesik rajta, az a gombaliszt. Ami fennmarad az a gombadara.
A gombadarát kiválóan lehet használni ételízesítéshez, levesekbe, húsok kirántásánál a panírba keverve stb.
A gombalisztet krémlevesekhez, gombakrémekhez, habarásokhoz, és mindenféle titkos receptekhez használhatjuk igen eredményesen.
FINCSI!



Sertéspaprikás




Jó kis disznózsírban megpárolom az apróravágott vöröshagymát ami kb. a hús tömegének egyharmada-fele. Szóval dobok bele rendesen. Az el nem ronthatja!
Azután belerakom a közben feldarabolt húst. (Ez lehet a sertésnek bármilyen része, én speciel a tarját kedvelem, mert ízletes és hamar puhul)
Rászórom a sót, borsot, kis "őrült" köményt, pirospaprikát, (kicsit többet mintha pörköltet készítenék) megkavarom, és fedő alatt főzöm lassú tűzön. A sótól a hús  annyi lét ereszt, ami bőven elég a főzéshez.
Amikor a hús megpuhult egy kis vizet (esetleg vörösbort, de azt inkább a szakács poharába) öntök alá, majd tejfölös habarással besűrítem.
Ma pl. a sürítéshez nem lisztet, hanem vargányalisztet használtam, Vendégeim csak azt érezték, hogy "hűdefinommivanbenne?"
Nokedlivel, esetleg sósburgonyával, ecetes uborkával tálalom.
Jó étvágyat kívánok hozzá!


Főzött tök Anyuka módra


Tök, reszelő, kapor és egy kevés só. Ezeket főzd össze, és semmi mást ne tegyél bele! Az ecetet azért ne, mert ECET íze lesz tőle. A tejfölt azért ne, mert TEJFÖL íze lesz tőle és így tovább... A lényeg, hogy tök íze maradjon. Nem is értem. Akkor minek megfőzni? Mit kinlódok vele? Egyszerűbb lenne csak lelegelni mint a tehén a füvet, csak az még tejet is gyárt belőle... Szóval iszonyú sértő megjegyzést tettem rá. Azt találtam mondani, hogy ez így nem tökfőzelék, hanem FŐZÖTT TÖK. De sebaj! Majd a nyáron megbeszéljük ezt is! Kinek a paplan, kinek a papos...
Ja! És én legalább tálalás előtt a reszelőt kimenteném belőle...

Cigányka





Most nem egy rasszista megnyilvánulásról, hanem egy isteni kajáról lesz szó! 

 
2 Kg. bekevert, fűszerezett  kolbászhúshoz adj 40 dkg. darált nyers sertésmájat és egy tojást. 
Az egészet gyúrd át nagyon, majd öklömnyi gombócokká formáld. Recehájba csomagolva,  kis labdacs formában úgy süsd ki, mintha hurkát, vagy kolbászt sütnél. Lehet ezekkel együtt is. Nem vesznek össze! 
Van aki még további belsőségeket is darál hozzá. Pl. tüdő... 
Fantasztikus disznótoros étek! Eredetileg szlovák kaja. Tót területeken rendszeresen készítik. Engem megfogtak vele! Jó adag sültkrumplival, házi dinnyesavanyúsággal, friss házi kenyérrel...Hmmm! 
Jó étvágyat mindenkinek!




Vaddisznó színe-java

-


Ennijó! (most nem a Moricone)
Tehát együnk ismét valami finomat!

  
Egy szép szűzpecsenyét (lehetőleg vaddisznóból valót) besózunk, majd angolosan átsütünk. (először hirtelen kürbesütjük forró zsiradékon, majd fedő alatt egy kis vörösborral kb 20 percig pároljuk) 
Akkor jó, ha belül szép rózsaszínű, de már puha. 
Vigyázat! Ha tovább sütjük, akkor kemény lesz mint az ezeréves mamutagyar... 
A húst félretéve, a maradék zsírba egy púpos evőkanál barnamártásport szórunk, vörösborral addig hígitjuk, hogy egy sűrű, de még folyékony mártás legyen belőle. Tehetünk bele mézet, de lehet valami markáns lekvárral is, pl. áfonya... 
Megjegyzem, vannak elvetemült alakok, akik a barnamártást maguk főzik.... Ez jó dolog, csak kissé hosszadalmas. Több óráig tart, és nem biztos, hogy a végeredmény tapasztalat híján megfelelő lesz. A barnamártás egyébként  egy többször átfőzött (sűrűre főzött) csontlé... 
Köretnek krokettet adunk hozzá. 
De nem ám fagyasztott kutyakakát, hanem házi készítésűt! 
Ez a következő képpen készül: 
Két nagy krumplit puhára főzünk. (lehet hajában is) majd kihűlés után összetörjük. Sóval és szerecsendióval fűszerezzük. Annyi lisztet gyúrunk bele, amennyit könnyen felvesz. Az eredmény egy gombóctészta sűrűségű állapot legyen. Ezt hosszú, kétujjnyi vastag gilisztákra sodorjuk, majd lisztbemártott késsel kívánt hosszúságúra daraboljuk. 
Forró bő olajban kisütjük. 
Tálalás: 
A szűzet karikákra szeleteljük, majd egy serpenyőben kevés sziradékon mindkét oldalát hirtelen átsütjük. 
Tányérokra tesszük, három- négy karikát adagonként. A húsok mellé két- három kávéskanálnyi erdei lekvárt halmozunk. Úgymint: Áfonya, csipke, bodza, szeder, vagy szamóca... 
A forró mártással meglocsoljuk a hússzeleteket, majd a tányér szélét körbecsepegtetjük. 
Mellé adagonként kb hat db. krokettet teszünk, díszítjük (ezt mindenki saját ízlése és tehetsége szerint. De ha a krokett készítésekor néhány darabot mondjuk körte alakúra szobrászkodtunk, akkor most abba egy fogpiszkálót szúrunk, tetejére egy kis menta vagy citromfű levelét akasztjuk...) 
Jó étvágyat kívánok hozzá! 
 




2014. február 26., szerda

Sülve-főve



Ma egy olyan ételt készítettem, amit sütve, illetve főve egyaránt ajánlok mindenkinek.

A neve: Mákos batyu ill. mákos gombóc.
1.- Gyúrtam egy egyszerű kelttésztát. Kinyújtottam, négyzetekre vágtam, és máktöltelékkel töltöttem. Négy sarkát összenyomtam, lisztezett tepsibe raktam, megkentem felvert egész tojással. Közepesen meleg sütőben kisütöttem. 

2.- Ugyanezt a négyzetes tésztát gombóccá gyúrtam, és lobogó bő vízben kifőztem. Fahéjas prézlibe forgattam, porcukorral, és tejföllel tálaltam.


Nyamm!


Tészta:

liszt, olvasztott margarin, cukor, vaniliás cukor, cukros tejben felfuttatott élesztő, csipet só, egy egész tojás.
Töltelék:
Tejet forraltam, abba szórtam az őrölt mákot, egy vaníliás cukrot, egy citrom reszelt héját, cukrot, és apróra vágott kandírozott narancshéjat. Felfőztem, és pihentettem.

Ugyanaz a tészta, ugyanaz a töltelék, és két teljesen más étel.
Jó étvágyat!

Huncutka?


Huncutka (pontosabban koszorúcska)

Tue, 24 Jan 2012 11:39:10 +0000

8110743

Kiürült a tegnapi pogácsástál. Nagyon szomorú látvány így üresen. Na nem ettem meg egy nap alatt, de egy nagycsomót lefagyasztottam belőle szebb napokra. Ügyesen kiolvasztva pont olyan lesz mint frissen. Szóval sütni kellene bele valamit. És akkor eszembe jutott a:
HUNCUTKA
Mifelénk így nevezik azt a linzerkarikát aminek a közepén lyuk van, és rá van ragasztva kajszilekvárral egy "lyukatlan" karikára. Egyszerű, és gyors.
Csak liszt kell hozzá kb 35 dkg., meg margarin 25 dkg., aztán kb. 20 dkg porcukor, két tyúktojás sárgája, egy citrom héja, egy sütőpor, és egy vaniliáscukor.
Ezeket mind jól kutyuld össze, (ezt összemorzsolásnak hívják a profik) pihentesd egy órán át a hűtőben, nyújtsd ki úgy félcenti vékonyra, szaggasd ki linzerkiszúróval, (üvegpohár is jó, ha nincs benne pia) kikent, lisztezett sütőlapra helyezed (csak érdekességnek említem meg, hogy csak vízzel nedvesítem a sütőlapot a lisztezés előtt, s így nem sül oda az alja ha véletlenül tíz-tizenöt perc múlva elfelejtenéd kivenni abból a 150 fokos sütőből) és jól kiszárítod a sütőben. Lehet már előre is lekvározni, de az igazi az, ha friss melegen ragasztod össze a sütiket. Nem csak a sárgabarack lekvár jó, de az ragaszt legjobban. Aztán a lyukba lehet egy kis meggylekvárt is csöppenteni. Nem rontja el nagyon...
Tálaláskor egy kis porcukorral hintheted. Ha nincs diabéteszed. De ha van, akkor így jártál! Porcukor helyett használj valami alternatív édesítőszert. Nem biztos, hogy ugyanolyan finom lesz, de a lábaidat csak jóval később amputálják majd. (Lehet, hogy délután...)
Na azért jó étvágyat hozzá!

"blogzárta" után érkezett édesanyámtól:
"A Huncutka védelmében. Te koszorúcskát sütöttél és biztosan nem  csak szép, hanem jó is.
Sütögess tovább, de mérd a cukrod!
Puszi:
Anyu"


Szóval koszorúcska. Gyanús volt, hogy nem egészen az a tészta mint amit gyermekkoromban annyira szerettem. Meg aztán nagyobbak is jóval. De ez direkt történt. Kicsi koromban ugyanis nagyon szerettem ezt a süteményt. Akkor azt kívántam, bárcsak nagyobbak lennének! Megfogadtam, hogy ha nagy leszek, én sokkal nagyobbakat sütök majd. Na a méret úgy látszik sikerült.
Szóval adósotok vagyok a huncutka igazi receptjével. Legközelebb megadom.


141887





Huncutka. De most már tényleg!

Tue, 24 Jan 2012 18:15:24 +0000

8121190


Most akkor süssünk Huncutkát!
A különbség a koszorúcska és a huncutka között annyi, hogy a koszorúcska vajjal, vagy margarinnal készül, és vaníliával. Mérete kétszer akkora mint a huncutkának.
A huncutka zsírral készül, és citrommal.
Édesanyám recepje szerint a következő:

Huncutka

Hozzávalók:
15dkg. fagyos zsir,1 egész tojás, 10 dkg porcukor, 30 dkg liszt fél citrom leve és héja.

Készítése:
A zsírt, cukrot és tojást habosra keverjük, majd hozzáadjuk citrom héját és levét.
Ha  jól összedolgoztuk, belekeverjük a 30 dkg. lisztet. Vékonyra sodorjuk, korongokat
szúrunk belőle. Este készítjük, reggel sütjük. Ribizli lekvárral ízesítjük.
150 FOK!

(kajszival se kutya!)
Próbáljátok ki! Isteni!




141887

Tepertős pogi

Egy kis téli unaloműző. Eredetileg úgy hívják, hogy tepertős pogácsa. Nálam ez úgy készül, hogy összeszedek mindenféle maradék húszsírt, tepertőt meg hasonló zsiradékokat. A margarin felejtős. Rákot is kelt, (Jóreggelt Rák! Ébresztő föl!) meg aztán amikor ezt a receptet nagyanyáink kimódolták, nem hiszem, hogy az ólban röfögött a margarinka, vagy a kamrában egy fél növényi zsírdisznó lógott. Szóval kiborítok a deszkára kb. egy kiló lisztet. Nem fanyalgok, hogy milyen márka, nem kell a teljes kiőrlésű sem. Azaz kell, mert ha nincs teljesen kiőrölve, akkor megkeresem a molnárt, és annyi neki!  Ami a legolcsóbb, azt használom. Krátert kaparok bele, abba beleütök egy-két tojást. Egészben. Ráöntöm az olvasztott zsiradékot ami kb fél kiló. Sózom vastagon, borsozom bátran, s a közben egy bögre langyos tejben cukorral felfuttatott élesztőt is hozzáadom. Élvezettel pancsikolok benne. Széléről befelé összegyúrom, közben kis lisztcsíkokkal vetek gátat a kicsurgó tejnek... Amikor egyenletesre gyúrtam, akkor jó. Ezt onnan lehet sejteni, hogy eléggé elfáradt a hátam, maj' beszakad, és már a kezemre sem tapad a tészta.
Kb. egy centisre nyújtom, majd libatollal vastagon megkenem zsírral. Összehajtom vagy négyszer, mindig újra kenve közben.  Késsel berácsozom, és megkenem egy felvert egész tojással. A végén egy lisztbe mártogatott decis pohárral kiszaggatom. Lehetőleg tömzsi, nem magas poharat szoktam erre áldozni, mert abban amikor szaggatok összenyomódik a levegő, és magától kilöki a deszkára, nem kell a poharat összetörni, hogy kiessen belőle.
Kizsírozott, lisztezett sütőlapra teszem, s kb. 180 fokon pirosra sütöm. A sütőbe mindig teszek alulra egy kis tálkában vizet, hogy ne száradjon, hanem süljön az a szerencsétlen pogi. Amikor kész, akkor pedig a libatollal vastagon megkenem vízzel. Szép fényt ad neki, és nem kaparja le az ember szájpadlását amikor eszi. Kendővel letakarva hagyom kihűlni.
Elsősorban unatkozó, semmittevő, fogyókúramániás háziasszonyoknak ajánlom!
Jó étvágyat hozzá!
(ha már eddig is nem lett volna

Még egy kaja


Wed, 18 Jan 2012 08:26:16 +0000

7815927

Ma ismét úton leszek. Barátaim ebéddel várnak. Ha nem így lenne, akkor keresnék egy büfét, ahol finomakat lehet enni olcsón. Emlékszem, régen minden ilyen helyen az egyik sztár a szalontüdő volt. Tényleg! Hová tűnt a szalontüdő? Az EU-s jogszabályok, és a HACCP-s divathóbort áldozata lett, vagy ez is egyike azoknak a magyaros ételeknek, amit a gyorséttermek szorítottak ki a piacról "áldásos" tevékenységükkel? Mert mi is volt a választék régen egy "útszéli" büfében? A szendvicsek mellett voltak egytálételek mint pl.  a babgulyás, , a szalontüdő és társaik, aztán a pörköltek,a pacal, a sültek, savanyúsággal, friss puha kenyérrel. Mellé a szörpök, a fröccs, a sör. vagy a tiszta víz, amiből ráadásul akkora készleteink vannak,(még) hogy az egész világ irigykedik érte.
Ma meg vannak a nehezen átharapható puffancsok telerakva bizonytalan eredetű "hús"pogácsával, nyers zöldségekkel, nyakonöntve bőven valami gusztusosnak csak nehezen mondható löttyel ami kétoldalt csurog, ha az ember beleharap ebbe a valamibe. Azt mondják: amerikai divat. Hát Amerikában már nincs kultúrája az evésnek? Ott mindenki egységkaját eszik, sültkrumplival, kecsappal? Elfogyott a fantáziájuk? Pedig egy a nemzeteknek, különböző kultúráknak olyan hatalmas kohója mint Amerika, éppen arról kellene, hogy híres legyen, hogy rengeteg féle ételből lehessen választani ha valaki megéhezik. Ehelyett mit esznek? Hát ugyanazt. Mindig, mindenhol ugyanazt a silány választékot amit zseniális üzleti propagandával nyomnak le a torkukon már évtizedek óta. Aztán ha az ember körülnéz nem lát egyebet, mint elhízott, túlsúlyos, hangosan böfögő és ... tömegeket. Mert mesélhet nekem bárki bármit, az étkezésnek, a kulturált, tradicionális családi együtt étkezéseknek pótolhatatlan szerepe van az egészséges életmód, a család összetartása, és a kulturált viselkedés megtanulásában, és továbbvitelében. Pedig ezek egy társadalomnak alapértékei.
Miért kell nekünk mindig a rosszban majmolni a külföldet? Miért érzi úgy a magyar, hogy akkor menő, ha elhagyva saját értékeit, átveszi a nyugat silány, csak az üzlet, és a látszat érdekei szerint elharapódzó szokásait?
Én ma szerencsés vagyok. Mert nem kell beállnom a sorba valami nagyon divatos, nehezen fogyasztható amerikai izéért, mert valahol várnak rám. Karfiollevessel, és krumplistésztával. Imádom!


Vénember kedvence


Sat, 22 Oct 2011 15:26:11 +0100

6298853
Kb. 40 dkg. lisztből készíts egy jó lángostésztát. (Ugye nem kell leírnom, hogy hogyan?) Keverj a tésztába egy jó marék szárított zellerlevelet! Egye fene, lehet friss is...
Amíg ez kel valami langyos helyen, addig egy nagy sárgarépát, egy kb. ugyanakkora petrezselyemgyökeret, és egy közepes karalábét pucolj meg rendesen. Tegyél fel egy serpenyőt, abban dinsztelj meg egy nagyobb vöröshagymát (előbb aprítsd le te kis buta!) reszelj rá egy kis parmezánt, majd halmozd rá az aprított zöldségeket, és fedő alatt párold puhára!
Ezután egy kb 10 cm. hosszúságú finom fajta házikolbászkát apríts rá, majd újra fedd le úgy öt percre legalább. Az így elkészült tölteléket vagy nyomkodd össze, vagy turmixold le. Ez szabadonválasztott. Ezután a megkelt tésztát gyúrd át, majd szaggasd kb öt egyforma kupacba. Ezeket nyújtsd ki lángosméretűre, majd egyformán oszd szét a töltelék masszát, amibe előbb még keverhetsz egy kis feketeborsot, egy kis őrölt köményt, és egy kis gombaport. Ezeket a tészta egyik oldalára halmozod, majd a másik felét ráhajtod, és a széleket "összefonod" olyan "permenyi" formán.
Forró olajban süsd ki, majd tálaláskor friss kikevert tejföllel kend meg rendesen!
Jó étvágyat kívánok hozzá!

u.i.
Nem kell tejföllel elrontani ha nem vagy egy gurmann. Lehet mellé egy kis sajátfőzésű páleszt is tálalni.

A tízperces lecsó


Fri, 25 Jul 2008 13:38:29 +0100

5220205

Lábos. Aljára aprított szalonna, rá kb. két fej apróra darabolt vöröshagyma.
Szemek nem maradhatnak szárazon!
Paprika karikában, aztán a paradicsom. (Finnyásak forrázva héjatlaníthatják, de én szeretem az összepöndörödött paradicsomhéját! Meg a szőrös lábú nőket. Őket is forrázatlanul.)
Miután rotyog, beleszórom azt a néhány darabka csabai kolbászt, majd kb. egy evőkanál kechupot adok hozzá. (Aki engem és a kechophoz fűző viszonyt régen ismer, az most biztosan felrántja a szemöldökét, hogy - "Csak nem???" De!)
Kevés vízzel nyakonöntöm, majd ha forr, beleszórok egy jó marék tarhonyát. De nem mindegy ám, hogy milyent! Azt a békebeli úttörősörétet. Azt a jó gépi kéttojásost!
Óvatosan szórom, hogy ne keveredjen le a lábos aljáig, de a lé ellepje. Akkor nem kell folyamatosan kevergetni, nem törik a lecsó, és mégsem ragad le a tarhonya.
Sót csak módjával!
Ettől a pillanattól még öt perc forralás fedő alatt, és KÉSZ!
Tálalás előtt lefedve pihentetni kell még kb tíz percig.
Jó étvágyat picinyeim!



2014. február 25., kedd

Croissant

Croissant

Tue, 28 Feb 2012 11:07:30 +0000

10338046
Ma kipróbáltam egy francia eredeti croissant receptet. Mit mondjak? Isteni lett. Bár van még rajta mit javítanom, de elsőre kifejezetten jónak mondható.
Gyúrtam egy kenyér sűrűségű édes kelttésztát. Kelesztettem, majd hűtőben pihent órákon át. Ezután lazán kinyújtottam, majd kb. egyharmadnyi minőségi vajat (nem margarint!) szeleteltem rá. Félbehajtottam, nyújtottam, megint félbe, megint nyújt, ezt kb. tízszer. A végén kb. 4 mm-nyi vastagra nyújtottam, és tenyérnyi széles csíkokra vágtam. Ezeket a csíkokat pedig egyenlő oldalú háromszögekre.
Az egyik élénél minden háromszöget dzsemmel butítottam, majd feltekerve kilisztezett sütőlapon, az előmelegített 70 fokos sütőbe tettem. Kb. tíz perc után, amikor kezdett felemelkedni, felemeltem a hőmérsékletet 160 fokra, megkentem a croissantokat felvert cukros egész tojással, majd piros-ropogósra sütöttem.
Az eredményt láthatjátok. Ha estétől reggelig pihentettem volna, valamint a háromszögek nagyobbak lettek volna.... az én receptem is tovább tartott volna!
Kóstoljátok meg!



Kapros-túrós

-

Kapros-túrós

Wed, 25 Jan 2012 17:56:23 +0000

8158840

A sok édesség után szinte kötelező egy kis sósat is sütni.
Úgy tettem, ahogy "a Budai szokta megmondani" ha nincs otthon semmi.
Szóval körülnéztem, hogy mi nincs itthon, és azokból a következőt raktam össze:
Egy kiló lisztet, egy bögre cukros tejben felfuttatott élesztőt, olvasztott zsírt, (nem árulom el, hogy mennyit) két tojást, kis sóval összegyúrtam, majd kicsit félretettem pihengetni.
Közben elkészítettem a tölteléket: Fél kiló túrót, negyed kiló Brindzát, egy doboz tejfölt, tíz dkg. reszelt sajtot, három karika téliszalámit (nagyon apróra összekockázva) egy tasak szárított kaporral, sóval összekevertem.
A tésztát kinyújtottam kb. fél cm. vastagra. Ráborítottam a tepsit, s annak mentén körbevágtam egy késsel. Az így kapott lapot a kikent, kilisztezett (és közben visszafordított) tepsibe terítettem, ráborítottam, és szétterítettem a tölteléket, majd a maradék tésztát vékony csíkokra vágtam, és rácsot készítettem belőle a sütire.
Kb. tizenöt percre az előmelegített 150 fokos sütőbe tettem, akkor felcsavartam 200 fokra, és további öt percre benntartottam.
Tepsiben hagytam kihűlni, majd kockákra vágtam.
Meg is kóstoltam. Bevált!
A képen nyocszor nyolc cm.-es kockákat láttok. Ebből kettő egy adag.
Nekem három...
Finom, laktató egy étek.
Talán fér még belétek!
Vegyétek, és egyétek!

2014. február 24., hétfő

Rostbeef

Roastbeef

Sun, 10 Feb 2013 07:11:39 +0000

32177847

A ház még csendes. Mindenki alszik. Itt vasárnap reggel mindjárt fél nyolckor még senki nem kukorékol, csak én, aki már órák óta nem tudok aludni. Ledobott az ágy. Tehát felkeltem, és a reggeli kávém elfogyasztása után nekiláttam a főzésnek. A mai főétel a steak, (bár én ezt az ételt eddig roastbeefnek neveztem) lesz. A hús egyben megsütve, utólag szeletelve, zöldséges barnamártással, zöldségkörettel, és sajtos burgonyával tálalva. Mellé valami finom saláta.
Tulajdonképpen minden húsból (a rossznyelvek szerint a csiga talpából is) lehet stak-et vágni. Már csak azért is, mert ez a szó igazából a szeletet jelenti. Mégis a köztudatban az terjedt el, hogy a steak nem más, mint a marha legértékesebb részéből (részeiből) vágott hússzelet angolosan, azaz félig átsütve.
Nos ma az én kezembe került egy gyönyörű darab hús. Az angolok rib-eye néven nevezik, de egyesek szerint ez a vesepecsenye legszebb darabja. Mindenesetre egy jókora darab. Nos leginkább igazi angolosan szerettem volna elkészíteni, de tekintettel azokra akiknek a rágás nem az erősségük (bár ha jól van elkészítve, az angolosan sült steak is puha) inkább egy más módját választottam a gyönyörű hús megpuhításának. Az előkészített húst megszárítottam, majd sóval, borssal, és olajjal átdörzsöltem, fokhagymával rendesen megtűzdeltem, fóliában érleltem, majd egy újabb olajos kence után alufóliába csomagoltam, és betettem az AGA-ba úgy kb. két és fél órára azzal, hogy utána az alufóliából kivéve még néhány percig visszateszem egy kis színt adni neki.
Most kb ötven perce van odabent. Ha hagyományosan készíteném, akkor most lenne kész, és már csak pihentetnem kellene kb fél óráig. De most szakítottam a hagyományokkal, és rábíztam magam egy internetes receptre. Elég sokan dicsérték, gondoltam jó lesz.
Izgulok! Na nem azért mert félek, hogy nem lesz finom, hanem azért mert így még nem készítettem, ezért valóban izgalmas élménynek számít majd egy új íz, egy másfajta étel.

Mononátrium glutamát

krumplicsíra nemzedék I.

Sat, 16 Mar 2013 21:09:18 +0000

28943136

Felnőtt egy nemzedék akik azt tanulták szüleiktől, (a mi gyermekeink korosztályától) hogy nagyon fontos az egészséges táplálkozás. Merthogy az is. Mármint fontos. Aztán ez a szemlélet egybeesett azzal a mára már divattá silányuló vonulattal amit a média terjesztett el, hogy minden rossz amit nagyszüleink esznek (mi)  nagyon ártalmas a só, a hús, a pirospaprika, a cukor, a nátrium-glutamát, és még sok minden, amit egyszerűen csak úgy lehet megfogalmazni: "ami jó, és finom".
Hiszik, és vallják, (lényeges, hogy hiszik, mert nem tudják) hogy mindez káros az egészségre. Régen minket is megpróbáltak átnevelni, hogy a sertészsír helyett fogyasszuk a nagyon "egészséges" margarint. Mára persze kiderült, hogy számos rákbetegség elsőszámu okozója. Rengeteg példát említhetnék erről, de most nem ez izgat. Manapság az ízfokozók elleni hadjárat aggaszt. Mert a szerencsétlen új generáció nem is sejti, hogy az elátkozott nátrium glutamát természetes formájában nagy mennyiségben van jelen pl. az érett paradicsomban (neszeneked szárított paradicsom, és kecsap!) jelen van minden fermentált élelmiszerben és italban, úgymint a különböző sajtokban, sörben, szója, és halszószokban stb. Szóval mindenben ami finom, vagy finomabbá teszi ételeinket. Komoly vizsgálatok megállapították, hogy az eredetileg tengeri hínárból kivont nátrium glutamát (keleten évezredek óta nagy mennyiségben fogyasztják) az egésszégre káros szintet csak akkor éri el, ha legalább napi 1,275 kg (!) mennyiséget viszünk be szervezetünkbe tiszta, kristályos minőségben!
Ugye ez lehetetlen? Akkor miért állítják olyan határozottan újdonsült étkezési "tanácsadóink" (leginkább ellenőrizhetetlen múltú gasztrobloggerek) hogy ártalmas?
 

A fokhagymakúra

Fokhagyma kúra öregedőknek, hogy minden véredény úgy működjék ahogy annak kell!

Tue, 09 Oct 2012 19:02:17 +0100

25087738

Negyven fölött különösen ajánlott. Aki évente egyszer megcsinálja, az biztosan számíthat rá, hogy az immunrendszere megerősödik, az érrendszere kitisztul, és bizonyos mértékben védetté is válik. Aztán ezek következtében "gyün az egésség min a rosseb"!
Recept:
Végy harminc deka fokhagymát! (pucoltan annyit) Pépesítsd, majd egy befőttes üvegben önst rá annyi tiszta szeszt ( 95%-os alkoholt. ETILT!!!) ami egy ujjnyira ellepi, majd zárd le! (Üvegfüggő. De általában három deci megteszi) Ezt a katyvaszt naponta forgatni kell kb öt-hat napig, majd egy gézszöveten átszűrni. (Csak ami magától kicsepeg. Ne nyomkodd!)
Az így kapott lét egy orvosságos cseppentőbe teszed, és fogyasztod.
Felhasználás:
Első nap reggel egy csepp (teába, vagy gyümölcslébe) délben kettő csepp, este három.
Második nap reggel négy csepp, délben öt, este hat.
Harmadik nap hét-nyolc-kilenc csepp.
Stb. stb.
Egy hét után eljutsz a huszonegy csepphez. Onnan kezdve ugyanilyen módon, csak csökkentve  az adagot, fokozatosan fogyasztod.
Két hét után elfogy a kúra!
És "gyün a egésség"!!!
Na hát arra!
(Mármint "a egésségedre"!)

u.i.
Ne idegeskedj a szag miatt, mert nem lehet érezni a leheleteden! Azt, hogy a kúra közepén mit szól a szonda, azt viszont nem tudom. De felelősséget nem vállalok a jogsidért. Nekem ne hivatkozz arra, hogy " A Vénember mondta"!!! Ha meg már mindegy, akkor inkább pálinkázz! Annak egyértelműbb az aromája...



Spagetti házilag

Spagetti házilag

Mon, 12 Mar 2012 20:42:14 +0000

11404252

Veszek egy tojást, és egy jó marék lisztbe kapart gödörbe ütöm. Sózom, majd összegyúrom. Annyi lisztet szórok rá, amennyit a tojás minden további adalék nélkül felvesz (pl. víz) Amikor jól kigyúrtam, (már nem ragad a kezemhez, de  a deszkához sem, akkor egy ujjnyi vastag kígyót sodrok belőle, majd ezt egy sodrófával kinyújtom egy kb. egy mm vastag, és tíz cm. széles lappá. Egy kicsit hagyom szikkadni egy "konyharuhán", majd spagettivé alakítom. Ezt a rossznyelvek szerint úgy teszem, hogy makarónit készítek belőle, s az abból kinyomott szálak alkotják a spagettit. (hihi) én azonban inkább egy olasz tésztagépbe helyezem, majd áttekerem rajta, s alul kijön egy kb. másfél méternyi spagettiszalag, amit egy rúdra terítek tovább szikkadni pár percre, majd lobogó sós vízben kifőzöm. Mivel ez nem száraztészta, ezt nem kell nyolc-tizenkét percig főzni, elég kb. egy-két perc. Miután újra lobog a víz, és feljön a tészta a tetejére, azután kb. egy perc főzés, és kész a TÉSZTA!
Semmi olaj, semmi egyéb okosság! Leszűröm, és egy tányérra csavarom. Mellé adhatok bármit ami tésztához illik. Ma én egy "zsivány" nevezetű izét adtam hozzá magamnak. Ez tulajdonképpen egy zöldséges, gombás, szaftos sertésragu. (finom!)
Az eredményt látjátok.
A mennyiségekről annyit: Egy tojás a hozzáadható liszttel pont egy adag.
Jó étvágyat hozzá tésztaimádók! Ez igazán TÉSZTA! Próbáljátok csak ki!
u.i. Az uborkát eredetileg csak dísznek szántam, de sajnos finom lett vele...

Az ünnepi hús


Sun, 03 Mar 2013 19:08:14 +0000

32979950

A mai menü az "ünnepi hús" volt. (Az eredeti nevét jogi okokból nem írom le.) Ezt az  ételt édesanyám hozta a családba, amikor egyszer régen egy híres étterem konyháján (ott az állatkert mellett rögtön) főzést tanult mint pedagógus, hogy később ezt a tudását átadhassa azoknak a pedagógusoknak akik az iskolákban a főzést tanítják. Mert bizony az "átkosban" még ezt is tanították az iskolában. A fiúknak "politechnikát", a lányoknak főzést, szabás-varrást. (Igaz, a feltétlenül szükséges "Ómagyar ékírást" nem tanították, hittanra is titokban jártunk, de azért ember lett belőlünk így is.)
Szóval a mai menü. Eredetileg ez sertésből készül, de Észak-Írországban annyi a marha, de annyi!  Szóval egy jókora darab bélszínt tegnap bepácoltam, majd ma hajnalban lemostam a pácot, lecsöpögtettem, besóztam, megborsoztam, megtűzdeltem fokhagymával, a zsíros (hihihi) felével felül bevagdostam úgy kétcentinként, s betettem zöldségágyra a sütőbe alufóliával letakarva persze. Az alufólia alá még a hús mellé egy négybevágott alma, és egy deci jófajta olasz vörösbor is becsusszant (Sangiovese 2011-es, Romagnaból. Persze D.O.C.) Csak mert ez volt éppen itt kéznél.
Aztán forró olajon megfuttattam a barnarizst, felöntöttem két és félszeres mennyiségű húslével, forraltam kb. tíz percig, majd fedővel letakarva betettem az AGA melegentartó részébe. Sárgarépát, fehérrépát vágtam félkarikára, hozzátettem egy kiló zöldborsót (MIRELIT!) megszórtam fűszersóval, majd egy fél deci vízzel, alufólia alatt egy jénaiban betettem az AGA hűvösebbik sütőjébe. Aztán visszabújtam az ágyba és még két órát aludtam. Reggeli után a közben puhára sült húst kitettem egy tálba, letakarva pihentettem még vagy fél órán át, aztán felszeleteltem. Egy lábosban összedobtam egy jó sűrű besamelt. Rögtön az elején a felolvadt vajba a (vaj  a farmunk saját terméke!) beleszórtam egy nagy maréknyi apróra darabolt szalámit. Kb. olyan mint a mi téliszalámink. Erre jött a liszt, a tej, reszelt sajt (cheddar).
Egy tepsibe raktam úgy, hogy minden két szelet hús közé kentem egy szeletnyi besamelt. A maradékkal bevontam az egész halmot.
Tálalás előtt fél órával betoltam a sütőbe, majd amikor pirosodni kezdett a teteje, akkor áttettem a kisebb hőfokú részbe. Közben a húslét a zöldségággyal együtt összeturmixoltam, fűszereztem (titok) s ebből egy szószt kevertem ki.
A tányérokra került egy kanál rizs,(tálaló spitzkanál) egy kanál vegyes párolt zöldség, erre a szósz, mellé egy szelet "ünnepi hús" a hozzátartozó besamellel együtt.
Itt ugyanis az a szokás, hogy akármilyen hús van, ahhoz kell valami köret, meg zöldség, és saláta. Ma a sali egy egyszerű fejes sali volt, kicsit megbolondítva ezzel- azzal. (Illett a borhoz)
Nem volt rossz!
Fotó nincs, mert mire eszembe jutott, már nem volt annyi amit fotózni érdemes. Bocsi!
Majd legközelebb!



2014. február 23., vasárnap

Tarlórépa


Sat, 23 Feb 2013 17:05:42 +0000

32929590

Egyre kevésbé ragaszkodom a hazai ízekhez. Ma például káposztás cvekedlit főztem. Gondoltam, az hamar megvan, és finom is. Viszont utána egy óra múlva éhes az ember. Na nem baj! Gondoltam, majd jó sokat főzök, és rá lehet járni délután igény szerint.
Szép gondolat. De hogyan lesz káposztás tészta káposzta nélkül? Itt jött be a képbe az a valami, amit az írek sokáig csak az állatoknak termeltek takarmányként, mostanában viszont rájöttek, hogy finom, és eszik salátának, főtt vegyes zöldségnek stb. Igazából egy karalábé fajta, amit eddig sosem láttam máshol. Hatalmas, másfél kilósra megnövő sötét, sima felületű gumók. Nos ebből reszeltem le másfelet, majd pirított hagymán megdinszteltem, és lepirítottam kissé. Só bors, kis kömény (csak egy gondolomnyi) és összekevertem a közben kifőtt két kiló jó kis olasz farfalle tésztával. (Ezt az eredetileg pillangónak nevezett tésztát a magyarok masninak hívják. Csak tudnám miért?!) Keverés előtt egy csapott evőkanálnyi cukrot szórtam rá, így kissé megkaramellizálódott. (Ez mostanában divat. Akkor is mondják, ha nem teszik, mert jól hangzik...) A végeredmény nekem tetsző lett. Senki nem különböztette volna meg a káposztától...
Keressetek egy jókora karalábét, és nosza!
Jó étvágyat hozzá!



Gasztrogyerekek



Fri, 28 Dec 2012 10:16:45 +0000

31365910

Jó apának lenni, ha az embernek a gyereke profi szakácsoktól tanulja a konyhaművészetet. Hát még, ha mindkettő a világ több pontján teszi ugyanezt, és néha megosztják tudásukat apjukkal.
Én meg miközben ezen elmélkedem, rágcsálom itt a "mellékterméket" ami jelenleg frissen kisült kacsatepertő, a tetején meg-megcsillanó só szemcsékkel, kis piritós kockákon billegtetve. Szóval jó apának lenni!
Hát még két ilyen "kölökkel"...

Mindennapi kenyerünket...


 Mindennapi kenyerünket add meg nekünk ma!
Valahogy így szól az ima ha jól emlékszem rá. Kicsit felszólítás jellegű. Nem is értem, az Úr hogy nem haragudott meg érte? Vagy mégis? Lehet, hogy pont az ilyen tiszteletlen megnyilvánulások miatt van a világban annyi baj?
Én mindenesetre nem könyörgök. Bedagasztottam, megkelesztettem, betettem a sütőbe, és megsütöm magamnak. Mit kéregessek állandóan?
Majd ha valami nem úgy alakul, akkor éppen elég lesz a hozzávalókat összekéregetni... De most minden búmat feledteti a frissen sülő kenyér illata.

2014. február 21., péntek

Szilvásgombóc

Gyermekkoromban ha Nagyi megkérdezte: - Mit főzzek kisunokám?

- Szilvásgombócot! - vágtam rá gondolkodás nélkül. És Nagyi mindig teljesítette a kérésemet.
Ma már erős a gyanúm, hogy csak akkor kérdezett amikor szilvásgombócot akart főzni.
Ma megkérdeztem magamtól: - Mit kellene főzni?
És íme az eredmény...

2014. február 20., csütörtök

Sulibüfé

Még el sem hallgatott a csengő, a gyerekek a zajjal együtt robbannak ki az osztálytermeikből, és roham a büfé ellen.
Ezt csípem. Pontosan ki tudom számítani, hogy az év mely szakaszában, a hó hányadik és a hét eme napján a harmadik szünetben mire számítsak. Pontosan kikészítettem  a várható igényeknek megfelelően étel-ital és egyéb árucikkeimet.
Kölkök be, sapka le (megjegyzem, az egész iskolában csak én követelem ezt meg tőlük) majd hirtelen fékezéssel befarolnak a sorba.
Kiszolgálás gyorsan halad, míg meg nem jelenik egy"tanerő" hatalmas illatfelhőbe burkolózva.
Félrelökdösi a kölköket, majd az elöl álló kiselsősre rámordul ekképpen:
- Vigyázz bazeg! Nem látod hogy itt vagyok?!
Hátul egy nyolcadikas fotrdít tanárnőről magyarra:
- A tanárnéni vásárolni szeretne...
Mintha mi sem történt volna, tanerő elsorolja igényeit:
- Lesz egy szendvics, egy kóla, meg két kávé, de gyorsan mert sietek!
Nyolcadikas lelkesen:
- Tanárnéni most nem jövendőmondó, hanem vásárló! Csak megjegyzem...
- Kussolj máá te gyerek! - morog az illatos.
Aztán csak kiszámoja lassan csupa apróból az összeget, és megszabadulunk tőle.
A gyerekek ismét életre kapnak, szépen sorban, lökdösődés nélkül végülis mindegyik megkapja amire vágyott. Ki fizet, ki hitelbe (mindig megadták!)
Becsöngetnek.
Még két kicsi igyekszik eldönteni, hogy mit is kérjen, de Illatfelhő beront, elüvölti magát:
- Nem most kell vásárolni! Mit csináltatok egész szünetben?
- Sorban álltak. Csendesen, rendesen, ahogy valószínűleg otthon tanulták... - mondom, de mintha falnak beszélnék, még nekem panaszkodik, hogy milyen rettentesen neveletlenek ezek a mai gyerekek...
Ja! Azok. Nézőpont kérdése...
 

2014. február 18., kedd

Mandulás paralelogrammák


Munka előtt megnézem, hogy a hűtőben van-e elegendő mennyiségű inzulin... Aztán:
Lisztet feleannyi búzadarával, vajjal, kis sóval, sok cukorral, egész tojásokkal (2), szárított élesztővel, vagy sütőporral, reszelt citromhéjjal két nagy marék mazsolával összegyúrok. Az így kapott tésztát két részre osztom. Mindkettőt kilapítom sodrófával kb. fél centi laposra. Az elsőt tepsibe fektetem sütőpapírra. Erre halmozom vastagon a tölteléket. (Kb három- négy centi)
Ráterítem a második tésztát. Széleit behajtom. Kiszúrkálom villával, megkenem egész tojással, megszórom fahéjjal, és porcukorral.
Előmelegített 160 fokos sütőben kb. 45 perc alatt készre sütöm. (légkeveréssel)
Teljes kihűlés előtt csokoládé masszával lekenem a tetejét.
Másnap levagdosom a széleit. Közben erősen hadakozom fakanállal a mindenfelől orvul támadó gyerekekkel. Majd háromszor négy cm. (igény, és ízlés szerint más méret) paralelogrammákat (lehet oktaédereket is, de azt nehéz bekapni egyben, és különben is a név kötelez!) szeletelek belőle. Ha még mindig van belőle, megszórom porcukorral, és fémdobozba rejtem kínálásig.
Figyelem! Előnyös, ha a fémdoboz vásárlásakor ismerjük a házi számkódos széf belső méreteit!

Tőtelék:
Sok mandula, (lehet dióval is!) sok alma (kibelezve, de héjával!) Erre különösen jó az apró szikkadt bio alma. Csipet só, sok cukor, és egy egész tojás. (ha az alma lédús, ki kell csavarni, és a levét jól meginni!) Ezt jól összekutyulom. Egy kenhető, nem folyós massza lesz belőle. Ha a massza híg, akkor búzadarával sűrítem.
Figyelem!
Jobb mint a Gerbaud!!! És a neve is egyszerűbb.
u.i.
Ne kérdezzétek a pontos adagokat a hozzávalóknál! Nem tudom. Többször sütöttem, és egyre jobb lett. Most már mindig állandó a minősége.
Minden „gondulomnyi” ahogy Nagyi mondaná...

2014. február 12., szerda

A műveltség "ára"

Régről ismerem, igaz, csak látásból. A matematika tudományok doktora, nyugdíjas egyetemi professzor. Mellesleg  a szakmában világhírű.
És öreg. Nagyon. És szegény mint a templom egere.
Jobb napokat látott öltönyében lötyög ami még megmaradt testéből. Aprókat lépegetve totyog végig a Vásárcsarnokon. Nagy nap van ma! Olasz napok. Ma ingyen ebéd van a kóstolókból! Tehát ma van mit enni...
Szerényen lépked egyik standtól a másikig, érdeklődik minden felől, csak hogy a szegénység gyalázatát elfedje valamivel. És kóstol. Itt egy kis olivabogyót, ott egy kis szendvicskét, amott egy kis pohárka vörösbort. És társalog. Elméje ma is a régi. Csak biztostűvel összetartott szalmakalapja árulkodó egy kicsit.
Visszahívom, és új szendviccsel kínálom. "Ezt még nem kóstolta bátyám" megszólítással, és kifejezve, hogy kíváncsi vagyok a véleményére.
- Akár amikor ott jártam, ugyanazok az ízek! - mondja lelkesen, najd beszélgetésbe elegyedtünk, s kiderült, hogy a környék több mint harminc városában járt régen, és minden emléke élénken él benne azóta is. Szóbakerült művészet, tudomány, történelem... Csak a politika, és a szegénység nem. Azt most egy kicsit sikerült felednie. Míg újból meg nem éhezik...
Nézem távolodó alakját. Mint egy kérdőjel. És valóban sok kérdés merül fel bennem láttára.
Ezeket most nem részletezem. Gondolom értitek az okát!?